2024.10.10.

Kékfény helyett buszkormány

5 évvel ezelőtt, amikor még a rendőrségen dolgoztam, szembe jött velem egy lehetőség, ahol államilag támogatott autóbusz-vezetői képzésre lehetett jelentkezni. A C kategóriás jogosítványomat már annak idején a katonaságnál megszereztem. Voltak kollégáim, akik korábban már elvégezték a D kategóriás képzést és gondoltam, hogy megpróbálom én is. Hátha egyszer szükség lesz rá, hiszen sosem tudhatja az ember, hogy mit hoz az élet. És tessék, bejött.

 

Már a jogosítványszerzés során megtetszett az autóbuszvezetés, és gondoltam, kipróbálom magam ezen a területen, és másodállásban, mint autóbusz-vezető tevékenykedek. Így jött szembe velem az Arriva. Mivel Budapesten a cégnek 3 telephelye van, és a Szállító utca hozzám nagyon közel van, úgy döntöttem, belevágok. Végül annyira megszerettem ezt az egész szakmát, mint hivatást, hogy most nyáron volt 2 éve, hogy leszereltem a rendőrségtől.  Azóta teljes munkaidősként dolgozom az Arrivánál a Szállító utcában.

 

Nekem a munkaidő kiszámíthatósága, a kollegialitás, amit itt tapasztaltam, mindenkinek a hozzáállása, ezek nagyon sokat nyomtak a latban. A kiszámíthatóság a rendőrségen már nem volt meg, hiába letoltam ott 20 évet. Nem volt meg a rugalmasság, a tervezhetőség, és ott ha menni kellett, akkor menni kellett. A rendőrségnél 24-72-es rendszerben dolgoztunk, és bár most munkanapok szempontjából többet dolgozok egy hónapban, mégis úgy érzem, hogy jóval több időm van a családra. Én például ezért szeretem a délelőttös munkarendet, mert így délután már otthon vagyok és tudok a családommal lenni. Nekem ez nagyon sokat jelent.

 

Nagyon tetszik itt a cégnél a munkakörnyezet, az összetartás, a kollegialitás, a segítőkészség. Mikor annak idején elkezdtem, gyakorlatilag nullkilométeresként, másodállásban dolgozni itt az Arrivánál, én nagyon sok segítséget kaptam a kollégáktól. Ha bármi kérdésem merült fel, vagy műszaki problémám adódott, mindig volt kihez fordulni segítségét. Sosem kaptam olyan választ, hogy oldd meg magad.

 

Amit még fontos kiemelni, hogy számomra az autóbusz-vezetés egy sokkal nyugodtabb légkör. Szeretek is vezetni és nekem ez a pesti nyüzsgő forgalom sem jelent akadályt. Megvannak a törzsutasaim a 182-184-es vonalon, akik köszönnek, mosolyognak, tudják, ha szabadságon vagyok és amikor visszajövök, megkérdezik, hogy hogy telt a pihenés. Van egyfajta emberi kommunikáció és kapcsolattartás az utasokkal.

 

Van például egy általános iskolás törzsutas srác, aki az anyukájával szokott felszállni mindig ugyanabban a megállóban, ugyanabban az időpontban. Az egy nagyon jó érzés volt, hogy egyszer kijöttek velem az Alacskai úti lakótelepre a végállomásra és egy bonbonnal és egy köszönetnyilvánító levéllel megköszönték az egész éves munkámat, hogy mindig kedves és segítőkész vagyok az utasokkal.

 

Én megtaláltam a buszvezetésben azt, ami nekem jó és jól érzem magam itt. Tényleg hivatásként tekintek a buszvezetésre, és minden nap úgy jövök be, hogy örömmel végzem a munkámat és tudom, hogy ha 10-ből csak 1 ember jól érezte magát aznap, mert ráköszöntem, amikor felszállt vagy megvártam, amikor a busz után futott, akkor az már egy jó nap volt.  

 

Juhász Zsolt

5 éve autóbusz-vezető